Francia fizikus
Egyszerű, szegény sorsú családból származott: nagyapja lakatos volt, apja földmérő. Kiváló tanulmányi eredménye folytán ösztöndíjasként tanulhatott az École Normale Supérieure matematika-fizika szakán. Tanára, Pierre Curie ajánlásával az 1897/98-as évet Cambridge-ben, a J.J. Thomson vezette Cavendish Laboratóriumban töltötte. Thomson akkoriban fedezte fel az elektront. Langevint az akkor már harmadik éve ott dolgozó Rutherford mellé osztotta be, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Következő évben Rutherford Kanadában kapott professzori állást, Langevin pedig visszajött Párizsba. Doktori disszertációját, melyben ionizált gázokkal végzett kutatásait foglalta össze, Thomsonnak ajánlotta és 1902-ben védte meg Párizsban. Pierre Curie tragikus halála után az ő College de France-i katedrájára került, ahol sikerrel folytatta egykori tanára piezoelektromos vizsgálatait. Kvarc ultrahang forrást kísérletezett ki, amit azután az első világháborúban a német tengeralattjárók felderítésére használtak. Fő kutatási területe az anyagok mágnessége, a dia- és paramágnesség elméleti tárgyalása volt. Baráti társaságába tartozott Jean-Baptiste Perrin, Mme Curie, Albert Einstein, Paul Ehrenfest. Tanítványa volt Maurice és Louis de Broglie valamint Frederic Joliot-Curie. A Solvay konferenciák aktív résztvevője, két alkalommal elnöke volt. Nobel-díjat nem kapott, de Copley Medalt igen. Langevin állította fel a statisztikus fizikában, a Brown-mozgás tárgyalásához használt "Langevin egyenletet", s ő gondolta ki a relativitáselméleti ikerparadoxont is. (Dr. Radnai Gyula)