Szovjet fizikus, Nobel-díjas
Matematikai csodagyerekként már 13 évesen befejezte középiskolai tanulmányait. Ezután Bakuban, majd Leningrádban járt egyetemre. Első tudományos publikációi 17 és 18 éves korában jelentek meg, mindjárt a legmodernebb kvantumfizikai témákból. 1929-30-ban másfél éves tanulmányúton járt többek között Bohrnál Koppenhágában és Heisenbergnél Lipcsében. Itt ismerkedett meg Tellerrel és Peierls-szel is, akivel még kinti tanulmányútja során közös tanulmányt publikált. Hazatérve Harkovban teremtett nemzetközi színvonalú elméleti fizikai iskolát. Egyik legjobb itteni tanítványával, E. M. Lifsiccel együtt nagyszabású elméleti fizikai tankönyvsorozatba kezdett. Az egyes kötetek folyamatosan jelentek meg 1938-tól kezdve Moszkvában. Még ugyanebben az évben letartóztatták, politikai fogolyként egy évet töltött börtönben. Kapica erőteljes közbenjárására engedték csak ki, akinek intézetében vezette az elméleti fizikai csoportot. Kiszabadulása után a szuperfolyékonyságra vonatkozó elméletével vívta ki a világ tudósainak elismerését. Végülis ezekért a kutatásaiért kapott 1962-ben Nobel-díjat. Egy szerencsétlen autóbaleset következtében agyi sérüléseket szenvedett 54 éves korában. Életének hátralévő éveiben már nem nyerte vissza sem fizikai sem szellemi erejét. (Dr. Radnai Gyula)