Skót születésű, német jezsuita csillagász, geofizikus
Középiskolai tanulmányait szülőföldjén végezte, 1817-ben a regensburgi St. James skót kolostorban tanult matematikát és csillagászatot. A München melletti Bogenhausen-i csillagvizsgálóba asszisztensként került, majd 1835-től 1879-ig annak igazgatója volt. Részletes számításokat végzett a Szaturnusz, majd az Uránusz holdjainak, valamint a Halley-üstökösnek mozgásáról. Fő munkaterülete a földmágneses mérés volt. Felismerte a Föld mágneses terének 10 éves hullámzását, amelyet 1850-ben sikerült párhuzamba állítania a Nap tevékenységi periódusával. A földmágneses tér elemzésére nagy pontosságú mágneses felméréseket végzett Németországban, Franciaországban, Dániában és Spanyolországban. Nagy érzékenységű magnetométert és más műszereket szerkesztett. 1852-ben a müncheni egyetem professzora volt. A bajor királytól nemességet kapott, a bajor Tudományos Akadémia, és a londoni Royal Society tagjává választotta, nevét egy hold- és egy Mars-kráter őrzi. (Bartha Lajos)