Vízmérnök
Gépészmérnöki tanulmányait Magyaróvárott kezdte, majd Németország és Franciaország főiskoláin mezőgazdasági és vízépítési tanulmányokkal egészítette ki. Több állam vízügyi szolgálatával ismerkedett meg. Magyarországra visszatérve 1878-ban megbízást kapott az általa javasolt mezőgazdasági vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezésére, majd vezetésére. 1889-ben létrehozta a vízügyi igazgatás egységes irányítására az Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatalt (később Országos Vízépítési Igazgatóság) amit 1918-ig, nyugalomba vonulásáig vezetett. Legjelentősebb eredménye a kultúrmérnöki intézmény megszervezése volt. Az ő nevéhez fűződnek vízjogi, halászati törvények megalkotásai, a Balatoni Kikötők Felügyelőségének felállítása, valamint a Soroksári Duna-ág csatornázásának és a Budapest - Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő építésének megkezdése. Vízgazdálkodási, folyószabályozási és mezőgazdasági vízépítési szakirodalmi munkássága jelentős. A víziutak fejlesztése érdekében kifejtett munkásságáért Wahrmann-díj kitüntetésben részesült. A Budapesti-Csepeli Kikötő zárt medencéjének bejárati zsilipjét Kvassay-zsilipnek nevezték el és emléktáblával jelölték meg.