Lengyel matematikus
1913-1914-ben a Glasgow-i Egyetemen folytatott mérnöki tanulmányokat. 1915 után a Varsói Egyetemen hallgatott matematikát. 1927-ben a Lwówi Műegyetem tanárává nevezték ki, majd 1934-ben a Varsói Józef Piłsudski Egyetem matematikaprofesszora. 1935-ben tanulmányutat tett az USA-ba amelynek során többek között együtt dolgozott Neumann Jánossal is. 1939 után bujkálásra kényszerült. A világháború lezárultával aktívan közreműködött a fővárosi egyetemen folyó oktatás újraindításában, s 1965-ös nyugdíjazásáig ismét matematikaprofesszorként tanított a Varsói Egyetemen. Emellett szervezőmunkájának köszönhetően 1949-ben kezdte meg működését az Állami Matematikai Intézet, amelynek 1967-ig igazgatója volt. Fő kutatási területe a topológia volt, behatóan foglalkozott a felületek topológiájával, halmazelmélettel, mértékelmélettel, függvénytannal és matematikai logikával. A lwówi évei során Stefan Banachhal közösen több mértékelméleti problémát oldottak meg. Foglalkozott az euklideszi sík és tér topológiájával, egyebek mellett nevéhez fűződik a gráfelméleti Kuratowski-tétel megalkotása. 1953-tól az MTA külső tagja, további öt külföldi akadémia is meghívta tagjai sorába.