Vegyészmérnök, egyetemi tanár
Vegyészmérnöki tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte, ahol katonai szolgálat után oklevelet 1921-ben és műszaki doktorátust 1923-ban szerzett. 1925-ben mint Rockefeller-ösztöndíjas az Egyesült Államokban, majd Berlinben és a grazi egyetemen volt. 1927-től a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek laboratóriumát vezette, később a vállalat műszaki igazgatója volt. 1939-ben meg kellett válnia a vállalattól, ahová 1949-ben szakértőként került vissza. 1953-tól a Gépipari Technológiai Intézet osztályvezetője, 1954-től a budapesti műszaki egyetem hadmérnöki kar tanszékvezetője. Főleg a cukrok kémiájával foglalkozott. Részt vett a Zemplén-féle cukorelszappanosítás kidolgozásában, az Egyesült Államokban a Hudson-szabály megállapításának munkálataiban. Vizsgálta a robbanóanyaggyártás sorát, valamint a biztonságos lőpor szárításos módszerét.