Csillagász, tudománynépszerűsítő
A budapesti Tudományegyetemen 1932-ben szerzett diplomát. 1935-47 között a Budapest-svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársa. Főmunkaterülete a kisbolygók és üstökösök fotografikus pozíció meghatározása volt. Eközben egy új üstököst (Whipple-Bernasconi-Kulin 1943a = C/1942 C1), több mint 80 kisbolygót fedezett fel, amelyekből 20 kapott végleges sorszámot. Számos pontatlanul ismert aszteroida pályaadatát helyesbítette. Tökéletesítette a pályaszámítás módszerét. Nagy elhivatottsággal foglalkozott a csillagászat népszerűsítésével és a műkedvelő csillagászat szervezésével: 1943-ban a Természettudományi Társulat keretében indította meg az amatőr-alosztályt, 1947-ben a Magyar Csillagászati Egyesületet, amely önálló szervezetként 1949-ig működött, majd 1989-ben újra alakult. Megalapította az ország első nyilvános ismeretterjesztő intézetét, a gellérthegyi Uránia Bemutató Csillagvizsgálót. 1953-tól nyugdíjazásáig az Uránia igazgatója volt. 1963-ban életre hívta a TIT Csillagászat Baráti Körét, számos hazai ismeretterjesztő csillagda alapítását kezdeményezte. Számos könyve közül kiemelkedik A távcső világa c. munka, amely 1942-től (társszerzőkkel) három további, átdolgozott kiadást ért meg. Nevét a 3019.sz. kisbolygó és a Kulin György emlékérem örökíti meg. (Bartha Lajos)