Német biokémikus, Nobel-díjas
A müncheni egyetemen szerzett doktorátust 1922-ben azokkal az enzimvizsgálatokkal, amelyeket Richard Willstätter irányítása mellett végzett. Az 1926 és 1929 közötti éveket a zürichi műszaki egyetemen töltötte, majd a heidelbergi egyetem professzora és a heidelbergi Kaiser Wilhelm (később Max Planck) orvosi kutatóintézet igazgatója lett. Vagy 300 növényi pigmentet tanulmányozott és a kromatográfia módszerét alkalmazta a természetes anyagok elválasztására. Meghatározta a B2-vitamin szerkezetét és megvalósította a szintézisét. Izolálta a K1-vitamint és szintetikus úton A- és B6-vitamint állított elő. Fontos szerepe volt a biokémiai genetika kialakulásában. 1938-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. A nácik azonban nem engedték, hogy a díjat átvegye, így az okmányt és az aranyérmet végül a 2. világháború után kapta meg.