Japán elméleti fizikus
Szülővárosa egyetemén diplomázott 1941-ben. Érdeklődését azonban nemcsak az egyetemi előadások alakították, de fizikai kémikus bátyja is befolyásolta. Az elméleti anyagtudomány minden ága érdekelte, a dipoláris kötésű molekulákból álló gázoktól a gumi rugalmasságáig. A háború alatt az éjszakai látás kutatásába vonták be, ennek kapcsán foglalkozott különböző félvezetőkben fellépő fotoemisszióval. A háború után két fő irányban kötelezte el magát: a szilárdtest-fizika, valamint a termodinamika és a statisztikus fizika témakörében jelentek meg igényes matematikai módszereket alkalmazó publikációi, egyetemi tankönyvei. 1954-től volt professzor azon az egyetemen, melyet kiváló diákként végzett el. Kiterjedten foglalkozott nem-egyensúlyi folyamatokkal és a mágnesség kvantumelméletével. Elméleti fizikai tanulmányokban gyakran emlegetik Green- függvényes megoldásait, amelyeket hol Kubo formalizmusnak, hol Kubo transzformációknak neveznek, vagy éppen Green-Kubo relációkként hivatkoznak rá. Jelentős befolyást gyakorolt a huszadik század második felének fizikájára, nemcsak Japánban. Elméleti munkásságáért 1977-ben Boltzmann éremmel tüntették ki. (Dr. Radnai Gyula)