Angol kémikus, egyetemi tanár, Nobel-díjas
Szülei Hitler elől menekültek Berlinből Angliába a 30-as években. 16 éves volt, amikor édesapja eredeti családnevüket Krotoschinerről az egyszerűbb Krotora változtatta. Már középiskolás korában kitűnt színes egyéniségével, több irányú érdeklődésével. Tudós kémiatanára javaslatára jelentkezett Boltonból Manchester átugrásával Sheffieldben egyetemre, kémia szakra. Az egyetemen nemcsak kémiából volt kiváló, de művészeti szerkesztője lett az egyetemi újságnak és vezette az egyetemi atlétikai klubot is. Itt diplomázott, majd megszerezte a Ph.D. fokozatot molekuláris spektroszkópiai témából 1964-ben. Kanadai posztdoktori tanulmányok után tért vissza Angliába és Brightonban, a Sussex Egyetemen kezdett dolgozni. 1975-ben nevezték ki professzorrá, itt működött egészen 2004-ig. Közben szakmai érdeklődése kiterjedt a kvantumkémiára, egészen a rádiócsillagászati, "asztrokémiai" kutatásokig. 1985-ben sikerült laboratóriumban is előállítania az addig csak elméletileg megjósolt és a csillagászatban, a vörös óriások környezetében spektrumanalízissel kimutatott, 60 szénatomból álló, a futballabdára emlékeztető szerkezetű különleges molekulákat. Kroto már gyermekkorában is fémépítő játékokkal játszott legszívesebben, később pedig nagy tisztelője lett Buckminster Fuller (1895-1983) amerikai építésznek, aki a sokszökekből felépülő kupolaboltozatokat tervezte és népszerűsítette az Egyesült Államokban. Két évvel Fuller halála után az ő tiszteletére nevezte el Kroto a szénnek a grafit, grafén és gyémánt mellett felfedezett új allotrop módosulatát fullerénnek. Felfedezéséért 1996-ban kapott kémiai Nobel-díjat. 2004-től Floridában folytatta kutatásait, miközben aktívan részt vett több, a természettudományt népszerűsítő kezdeményezésben. Számos kitüntetést kapott, negyvennél is több egyetem és akadémia választotta tiszteleti tagjául az egész világon - sajnos magyar nincs közöttük. (Dr. Radnai Gyula)