Német születésű amerikai fizikus, Nobel-díjas
A jenai egyetemen tanult többek között Friedrich Hundtól, majd 1952-ben a göttingeni egyetemen doktorált Richard Becker vezetésével a tranzisztorok elméletéhez kapcsolódó kutatásai alapján. 1954-től az Egyesült Államokban dolgozott Princetonban, Boulderben majd a Kaliforniai Egyetemen Santa Barbarában. Legjelentősebb kutatásait a Palo Alto-i Varian Associates-nél végezte a hatvanas évek első felében, heterostrukturális félvezetőkből gyors optoelektronikus és mikroelektronikus alkatrészek kifejlesztésével. Ezek sokkal magasabb frekvenciákon képesek működni, mint a hagyományosak. Munkássága jelentős mértékben elősegítette a félvezető-lézerek kifejlesztését is. 2000-ben Zsoresz I. Alfjorovval megosztva a fizikai Nobel-díj felét kapták "a nagysebességű és optoelektronikában használt félvezető heterostruktúrák kifejlesztéséért". (A díj másik felét Jack Kilby kapta "az integrált áramkörök kifejlesztésében való közreműködéséért".) (Piriti János)