Német fiziológus, biokémikus, Nobel-díjas
Orvosi, biológiai és kémiai tanulmányait Göttingenben, Freiburgban, Münchenben és Berlinben végezte. 1926-30 között a berlini Kaise-Wilhelm Institut biológiai részlegén dolgozott, ezután a freiburgi egyetem belgyógyász-magántanára lett, de állását 1933-ban zsidó származása miatt elvesztette, s kivándorolt Angliába. Cambridge-ben és Sheffieldben kutatott, majd 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig Whiteleyben a biokémia professzora volt és Oxfordban a Trinity College tagja. Biokémiai kutatásainak központjában a sejteken belüli anyagcsere-kutatása állt. Legjelentősebb kutatási eredménye egy reakcióláncnak a leírása volt, amely a szénhidrát-, fehérje- és zsíranyagcsere köztes termékeinek általános, végső aerob lebomlását szemléltette. Vizsgálatainak alapjait Szent-Györgyi Albert szerves savakra vonatkozó kutatásai képezték, ezért a felfedezett citrátkör, illetve citromsavciklus elnevezése is "Szent-Györgyi-Krebs körfolyamat" lett. 1953-ban a citromsavciklus felfedezéséért Fritz Albert Lipmann-nal megosztva Nobel-díjat kapott.