Gépészmérnök, egyetemi tanár
1930-ban a budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. A gazdasági válság idején 1932-1936-ig a Honvédelmi Minisztériumban műszaki rajzoló volt. 1936-1945-ig a diósgyőri gyárban a sajtoló műhely vezetője. 1945-1949 között a MÁVAG diósgyőri kohászati üzemeiben az öntödei osztály, majd a metallográfiai osztály laboratóriumának a vezetője. 1942-1949 között a miskolci Gépipari Középiskolában, 1948-tól az Állami Műszaki Főiskola diósgyőri vaskohászati tagozatán tanított. 1949-ben nevezték ki a BME Gépészmérnöki Karára. 1952-től nyugdíjba vonulásáig tanszékvezető a műszaki mechanika tanszéken. 1951-1960-ig a BME oktatási rektorhelyettese, jelentős szerepet játszott a felsőoktatási reform munkálataiban. Számos hazai és külföldi szakfolyóiratban publikálta a szilárdságtan, a műszaki lengéstan és a rugalmasságtan körébe vágó tanulmányait.