Orvos, tüdőgyógyász, egyetemi tanár
1910-ben a kolozsvári egyetemen szerzett orvosi oklevelet. 1927-től a szegedi egyetemen a tüdőgümőkór kór- és gyógytana tárgykör tanára. 1927-1936-ban a városi tüdőbeteg-gondozó főorvosa. 1927-1942-ben a budapesti Szt. János Kórház II. sz. tüdőbeteg-osztályának a vezető főorvosa. 1942-től a szegedi egyetemen a tüdőgyógyászat tanára, a tüdőgyógyászati klinika igazgatója. Franciaországi és németországi tanulmányútjairól hozott új módszereket honosított meg itthon. A légmell kezelésében bevezette a Kováts-féle tűket. A tbc diagnosztikájában és kórtanában, a tbc elleni küzdelemben jelentős eredményeket ért el. Ő írta le a paprika-feldolgozó munkások tüdőbetegségét, aminek a foglalkozási ártalmak felismerésében volt nagy jelentősége.