Építészmérnök, egyetemi tanár
A budapesti műegyetem építészeti osztályán 1911-ben kapott építészmérnöki oklevelet, utána ösztöndíjjal az olasz és a német építészetet tanulmányozta. Még ez évben tanársegéd, majd adjunktus lett a műegyetem újkori építészeti tanszékén. 1918-ban műszaki doktori oklevelet szerzett. 1922-től az épülettervezési tanszéken oktatott, 1927-1949-ig egyetemi tanárként működött. 1950-1966 között a Középülettervező Vállalat építésze volt. Életművében egyaránt kiemelkedő építésztervezői tevékenysége és pedagógusi munkája. Tervezői pályája kezdetén még neobarokk stílusban tervezte épületeit, az 1. világháború után azonban már modern építészeti felfogásban alkotott. Oktatói munkájában is a reális modern építészet ismereteit oktatta tanítványainak. Ő tervezte többek között a zalaegerszegi plébániatemplomot, a balatonboglári templomot, a székesfehérvári városházát, a Városligetben az - 1951-ben Rákosi Mátyás utasítására lebontott - Regnum Marianum templomot. Rekonstrukciói: az Eötvös Loránd Tudományegyetem és Erkel Színház. 1945-től az MTA tagja, 1951-ben Ybl-díjat kapott. Életéről "Tudós tanár - tanár tudós" címmel írt könyvet Szontagh Pál.