Felfedező, orientalista, a tibeti nyelv első európai kutatója, a tibetisztika megalapítója
1784 körül született Kőrösön. A nagyenyedi kollégiumban tanult, majd ösztöndíjjal a göttingeni egyetemen folytatta tanulmányait. Itt határozta el, hogy felkutatja a magyarok őshazáját. Ujgur területre akart eljutni, feltételezve a magyar-ujgur rokonságot. Számos nyelvet tanult meg, a latin, görög, német, román és angol nyelven kívül a héber, arab és perzsa nyelvet is, valamint szláv nyelveket. Egyiptomon, Szírián és Perzsián keresztül eljutott Indiába. Itt brit támogatással a tibeti nyelvet tanulmányozta egy helyi láma segítségével. Sokéves munkával igen nehéz körülmények között élve elkészítette nemzetközi jelentőségű nagy munkáját, a tibeti nyelv első nyelvtanát és szótárát, amelyet Calcutta-ban adtak ki 1834-ben. 1833-ban a Magyar Tudományos Akadémia (akkori nevén Magyar Tudós Társaság) levelező tagjává választotta. 1842-ben Tibetbe indult, de nem jutott el oda, Dardzsilingben halt meg.