Erdőmérnök, egyetemi docens
Tanulmányait a soproni Erdő- és Bányamérnöki Karon végezte, erdőmérnöki oklevelet 1949-ben szerzett. 1949-től az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársa, 1960-tól tudományos főmunkatársa. 1954-től az Erdészeti Tudományos Intézet sárvári Nyárfakutató Kísérleti Állomásának, 1963-tól É-Dunántúli Kísérleti Állomásának vezetője. Mint nemesítő főleg a gyorsan növő fafajokkal, elsősorban a nyárakkal ért el kimagasló eredményeket. Az I-214 olasz nyárfa honosítása és elterjesztése is a nevéhez fűződik. Számos, nagy hozamú nyárfajtát nemesített, illetve szelektált, melyek kiváló gyakorlati értékűeknek bizonyultak. Az akác mutációs és poliploidás nemesítését is ő kezdte meg. Az első erdész nemesítő volt, aki fiziológiailag gyengült polennel való megtermékenyítéssel haploid nyár magoncokat állított elő. Útmutatásai alapján létesültek országszerte a nyártermesztési irányelvek kidolgozásánál alapul szolgáló nyár fajtagyűjtemények, a populétumok. Kiemelkedően jó emberi tulajdonságai, szakmai felkészültsége, nyelvismerete, nemzetközi kapcsolatai, közéleti tevékenysége felejthetetlenné teszik életművét.