Gépészmérnök, műegyetemi tanár
1920-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet a budapesti Műegyetemen. 1920-1925 között a MÁVAG-ban dolgozott, 1924-től a mozdonyszerkesztési osztály vezetője volt. Közben Schimanek professzor meghívására 1921-től a Műegyetemen tanársegéd, 1926-tól egyetemi adjunktus, 1932-től intézeti tanárként a tanszék géplaboratóriumának vezetője, 1946-ban nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárnak. 1946-tól az Országos Automobil Kísérleti Állomás igazgatója. 1948-1949 között a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet igazgatója, 1948-tól a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) az első elnöke; 1949-től a Hőtechnikai Kutató Intézet igazgatója; 1952-1955 között a BME rektorhelyettese volt. Több jelentős konstrukció (kétütemű szívógáztraktor, motorkocsi stb.) és ipari berendezés létesítése fűződik a nevéhez. Rendszeresen tartott továbbképző előadásokat, több tankönyvet írt, vezető tisztségeket töltött be a szakmai közéletben.