Vízmérnök, matematikus, műegyetemi tanár, tankönyvíró, nyelvújító
A legszorgalmasabb tiszai mérnökök egyike. Oklevelét az Institutumtól (a műegyetem pesti elődjétől) kapta 1841. április 27-én, de már 1837 óta a Tiszán dolgozott, egészen 1852-ig. 1839-ben Zemplénben felvételezett; munkálataival eljutott a Felső-Tiszára is, így 1845-ben Gergely és Eszeny között mért. Majd a Latorca hossz-szelvényeit készítette el, a Tisza két oldalán tervezett védtöltéseket Varsány és Salamon, Gergely és Eszeny között. 1848-ban mint a beregi vízszerkezet igazgató mérnökeként a vári csatornát javította, a Borsát szabályozta, és töltést épített Beregben. 1852. december 18-án kinevezték a Királyi József Ipartanoda tanárává, 1857. május 25-én pedig a Királyi József Műegyetem tanárává az elemi matematikai tanszékre. Algebra tankönyvet írt 1862-ben, 1868-ban pedig egy elméleti elemi mértant. Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia munkatársa volt. Ő hozta be a magyar nyelvbe az "algebrai egyenlet", az "alaptétel", a "szakaszos tizedes tört", a "közönséges tört" kifejezéseket, és a "közös nevezőre hozni" szófordulatot. (Hujter Mihály)