Orvos, biológus, egyetemi tanár
Tanulmányait a budapesti orvostudományi egyetemen, a Korányi-klinikán, valamint Nagy-Britanniában, Cambridge-ben és Edinburgh-ban végezte. Hazatérése után a tihanyi Biológiai Kutatóintézet kutatóasszisztense. 1936-37-ben a kaliforniai Pasadenában a Rockefeller-alapítvány ösztöndíjasa. 1938-44-ben az Edinburgh-i egyetemen tanított és a Royal Cancer Hospitalban végzett citológiai kutatásokat. 1944-től a londoni egyetem rákkutató intézetének munkatársa, 1952-től professzora és igazgatója. Közben 1940-től 1952-ig a Chester Beatty kutatóintézet munkatársa, majd az örökléstani osztály igazgatója. 1946-tól 1969-ig a Harvard Medicine School profeszszora. 1969-ben vonult nyugdíjba, 1970-től a Nemzetközi Atomenergia ügynökség szakértője. Kutatásainak középpontjában az öröklődés, valamint az örökítőanyagok és a rák kapcsolata állt.