Német csillagász, egyetemi tanár
Göttingenben szerzett diplomát 1907-ben. Az egyetemi obszervatóriumban asszisztensként részt vett a fotografikus csillag-fényesség katalógus munkálataiban. 1911-14 között az USA Mount Wilson Obszervatóriumában asszisztens. Itt Walter Sidney Adams-szel együtt felfedezte a csillagok abszolút luminozitása és a színképvonalak erőssége közötti összefüggést. Ez lehetővé tette a csillagászok számára a csillagok távolságának spektroszkópiai meghatározását. Az 1. világháborúban angliai hadifogságba esett, ekkor Sir Arthur Eddington közbenjárására végezhetett csillagászati munkát. A háború után Potsdamban főcsillagász, elméletet dolgozott ki a csillagok sugárzási egyensúlyáról. 1925-től Bonnban az egyetem tanára, és a csillagvizsgáló igazgatója. Munkásságában jelentős az "Astronomische Gesellschaft Katalog 2" (AGK2) előkészítése, összeállította az északi égbolt csillagainak saját-mozgás katalógusát. Két napfogyatkozás-expedícióban vett részt, közreműködött az általános relativitáselméletet igazoló mérésekben, és vizsgálatokat végzett a Nap ún. koronasugarainak mozgásáról. Tanulmányozta a mexikói ősi csillagászat emlékeit. Számos kitüntetésben részesült, nevét egy holdkráter is őrzi. (Bartha Lajos)