Német fizikus
1893-ban Gießenben doktorált. Doktori munkájában tengeri csigák taxonómijával foglalkozott, ehhez számos mikroszkópos felvételt kellett készítenie. A képek minőségének javítása érdekében 1893-ban kidolgozta az azóta Köhler-megvilágításnak nevezett módszert, amely forradalmasította az optikai mikroszkópok fejlesztését. Néhány évig gimnáziumi tanárként dolgozott, majd 1900-tól a jénai Zeiss Művek fizikusa lett, ahol fél évszázadon keresztül jelentős szerepet játszott a mikroszkópok fejlesztésében. Számos más munkája közül kiemelkedő Henry Siedentopffal közösen megalkotott fluoreszcencia-mikroszkóp, vagy az 1904-ben Moritz von Rohrral közösen kifejlesztett ultraibolya-mikroszkóp. 1922-től a jénai Friedrich Schiller Egyetem professzora volt. (Piriti János)