Térképész, geográfus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, földrajzot, geológiát, csillagászatot, növény- és állattant tanult. Doktori disszertációját 1907-ben védte meg. Apja, Kogutowicz Manó, a magyarországi kartográfia megalapítója, az 1890-ben létrehozott Magyar Földrajzi Intézet első igazgatója volt. Korai halálát követően 1908-tól kezdődően fia vitte tovább az intézet vezetését, egyben nagy gondot fordított az intézet korszerűsítésére is. Az intézet készítette a jó minőségű térképeket, glóbuszokat minden magyarországi iskola számára. Az első világháborúban Károly négy évig légifénykép-kiértékelőként teljesített szolgálatot. A háború után a cég osztrák tulajdonba került, így Károly kivált a cégből. 1919-23 között a budapesti Erzsébet Nőiskolában tanított. 1923-tól a Szegedi Egyetemen az általános és összehasonlító földrajz nyilvános rendes tanára lett. 1929-1930-ban dékán, 1941-1942-ben az egyetem rektora volt. Sokat tett a földrajztanár-képzés megújításáért. A háború után térképei a Magyar Királyi Állami Térképészet kiadásában jelentek meg. Számos korszerű, nemcsak földrajzi, de történelmi iskolai térkép, atlasz szerkesztője és kiadója. Foglalkozott tájkutatással, népesség- és településföldrajzzal, falu- és tanyakutatással. 1944-ben családjával Németországba távozott. Több tudományos társaságnak volt a tagja és több társaságnál tudományos tisztséget is betöltött.