Geológus, egyetemi tanár
1867-től a műegyetemen asszisztens, majd egy év múlva Szabó József mellett a geológiai tanszék asszisztense. 1869-1872-ig a Földtani Intézetben dolgozott 1872-től a kolozsvári egyetemen az ásvány-, föld- és őslénytan tanára, 1895-től 1913-ig, a geológia és őslénytan budapesti tanszékének tanára. A Földtani Társulatnak 1904-től 1909-ig elnöke. 1912-ben 40 éves jubileuma alkalmából Koch-emlékalbumot adtak ki magyar geológusok megemlékezéseivel és nevét viselő alapítványt létesítettek. Tudományos munkásságának fő területe az Erdélyi-medence harmadkori képződményeinek tanulmányozása. 1895-től pedagógiai munkássága került előtérbe. Tudományos tevékenységét számos ásványtani, kőzettani, geológiai, őslénytani cikk és közlemény jelzi. 1875-től az MTA tagja.