Fizikus, egyetemi tanár
A kassai főreálban végezte középiskolai tanulmányait, Sztoczek József volt az érettségi elnöke. Ez a szerencsés körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy 1876 és 1880 között a tudományegyetemen és a műegyetemen is hallgathatott előadásokat és tanári oklevelet is szerzett. Eötvös tanársegéde lett, 1886-ban nála doktorált. Egyéves külföldi tanulmányút után nevezték ki az egyetemen helyettes tanárnak, majd 1894-ben, amikor Eötvös Loránd kultuszminiszter lett, Klupathy helyettesítette Eötvöst a tanszéken. Közben a Barcsay utcai főgimnáziumban is tanított fizikát és a kiépülő postai hálózat szakemberei számára speciális elektromosságtani tanfolyamot tartott, ehhez jegyzetet is írt. 1903-tól a tudományegyetemen újonnan szervezett gyakorlati fizikai tanszék első rk. tanára, 1908-tól rendes tanára. 1910-ben a gyakorlati fizikai intézet megszervezője és igazgatója. 1921-ben nyugdíjba vonult. 1898-ban megalapította a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubot (BEAC), s ennek 1912-ig elnöke volt. 1900-ban megindította és 1912-ig szerkesztette az Uránia c. folyóiratot. Eredményeket ért el a folyadékok felületi feszültségének vizsgálata terén. Több, elektromossággal kapcsolatos találmánya volt, így a vetítési célra használt ívlámpa hatásfokának javítása a szénrudak új elhelyezésével. Ő készítette Magyarországon az első röntgenfelvételeket 1895-ben, többek között Eötvös Loránd kezéről. 1908-tól az MTA tagja volt. (Dr. Radnai Gyula)