Matematikus, egyetemi tanár
1870-72-ben a műegyetem, 1872-74-ben a tanárképző hallgatója. 1874-ben ábrázoló geometriai és matematikai tanári oklevelet kapott. 1893-ig Pozsonyban tanított, ekkor a Budapest II. kerületi főreáliskolához került. 1882-ben bölcsészdoktor. 1897-től az ábrázoló geometria tanára a kolozsvári egyetemen. Nyugdíjazása után Budapesten telepedett le. 1944-ben a zsidóüldözés időszakában a deportálást sikerült elkerülnie, azonban egy ideig bujkálnia kellett az SS és a nyilasok elől. Értekezései három témakör köré csoportosíthatók: a konfigurációk, a másodrendű görbék és felületek poláris elmélete, az ábrázolás különböző módjai. Írásait a választott probléma sajátos, csak erre vonatkozó fejtegetése jellemzi, ahol - kerülve az analitikus eszközt - minden probléma külön feladat. A nagy német matematikusok: Steiner, Staudt és mások legszebb hagyományait folytatta, kiemelkedő tanári munkája. Az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat tiszteletbeli tagja és az Erdélyi Múzeumegyesület Orvos-Természettudományi Szakosztályának tagja volt.