Német vegyész
Az urán (1789), a cirkónium (1789) és a cérium (1803) elemek felfedezője. 1795-ben újra felfedezte a titánt, melynek nevét is ő adta. Patikusként dolgozott, 1787-től a berlini tüzérakadémia, majd 1810-től a berlini egyetem kémiaprofesszora volt. Analitikusként az elsők között használt precíziós mérleget, és különös hangsúlyt fektetett a mérések módszertanának pontosságára is, beszámolóiban kitért az eredmények lehetséges hibaforrásaira is. 1795 és 1815 között hat kötetben adta ki az ásványok elemzésének vizsgálati eredményeit. Többezer darabos ásványgyűjteményét halála után a berlini egyetemre hagyta. 1792-ben kísérleteket végzett Lavoisier oxidáció-elméletének igazolására. A Royal Society és a Svéd Tudományos Akadémia tagja volt, a Holdon egy kráter őrzi nevét. (Piriti János)