Német jezsuita tudós, polihisztor
1616-ban belépett a jezsuita rendbe, 1628-ban pappá szentelték. Enciklopédikus tudású polihisztor volt, a filozófián és a teológián kívül matematikával, csillagászattal, földtannal foglalkozott, de érdeklődése és tevékenysége sok más területre is kiterjedt. Jezsuita iskolákban tanított görög és héber nyelvet, matematikát, filozófiát és más tárgyakat. 1633-ban VIII. Orbán pápa Rómába hívta, 8 évig a Collegium Romanumban tanított fizikát, matematikát és keleti nyelveket. Ezután önálló kutatással és könyvek írásával foglalkozott. Negyvennégy könyve jelent meg nyomtatásban. Megfigyelte a napot és a napfoltokat saját készítésű távcsövével. Kutatta az egyiptomi hieroglifa-írást, összefoglaló könyvet írt Egyiptomról. Foglalkozott a fénytannal, a mágnesességgel, a zeneelmélettel, az égitestek fizikájával. A tűzhányók kutatása során leereszkedett és méréseket végzett a Vezuv kráterében. Kiadott egy több nyelvű térképgyűjteményt, feltérképezett tengeráramlásokat. Ő találta fel a laterna magica-t. Állandó levelezést folytatott kora minden számottevő tudósával. A római Museo Kircherianoban, állandó kiállításon látható régiséggyűjteménye, saját találmányú és készítésű műszerei is.