Orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár
Oklevelét a debreceni tudományegyetem orvosi karán szerezte 1944-ben. 1942-44-ben a debreceni Bőrgyógyászati Klinikán externista, 1944-46-ban bőrgyógyász, nemibetegségek szakorvosa. 1946-50-ben a leningrádi Bőrgyógyászati Klinikán aspiráns. 1952-től az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet igazgatóhelyettese, 1957-től ismét a WHO szakértő csoportjának tagja. 1967-től a budapesti bőrklinika megbízott tanszékvezetője. 1968-tól az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet igazgatója. 1972-74-ben Genfben a WHO keretében a venereás betegségek alosztályának vezetője. Fő kutatási területe a dermatológia. Európában az elsők között vezette be a Nelson-tesztet (TPIT) a váratlanul szeropozitív esetek vizsgálatára. Kutatásait később az immunológiai kérdésekkel kapcsolta össze. A venerológia terén nemzetközileg elismert szaktekintély volt.