Amerikai részecskefizikus, Nobel-díjas
1945-ben a tengerészeti akadémián, majd az Amherst College-ben tanult, 1955-ben a Massachusetts Institute of Technology-ban (MIT) szerzett doktori fokozatot. 1956-61 között a Stanford egyetemen kutatott, majd az MIT-n oktatott, 1967-től, mint professzor. 1964-től Jerome Isaac Friedman és Edward Taylor fizikusokkal együtt vizsgálta a Stanford-i lineáris gyorsítóban az elektronnak a protonokon és kötött neutronokon történő mélyen rugalmatlan szórását. A kísérletek kimutatták, hogy a protonok és neutronok nem tekinthetők az anyag legelemibb építőköveinek, hanem maguk is kisebb alkotórészekből, kvarkokból állnak. Ezzel igazolták Murray Gell-Mann korábbi elméleti feltételezését. Eredményük alapvető jelentőségű volt a részecskefizika kvarkmodelljének fejlődésében. 1990-ben Kendall, Friedman és Taylor megosztott Nobel-díjat ezért a felfedezésért. Kendall alapító tagja és 1973 óta elnöke volt az Union of Concerned Scientists nevű háborúellenes csoportnak, amely ellenezte az Egyesült Államok fegyverkezési terveit, és felhívta a figyelmet az üvegházhatás okozta problémákra. Kendall 1982-től az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja volt. Kendall kiváló hegymászó és búvár volt, búvárkodás közben érte a halál.