Német szerves kémikus
1847-ben a Giesseni Egyetemen építészetet kezdett tanulni, de Liebig előadásai annyira vonzották, hogy felcserélte az építészetet a kémiával. 1851-ben szerezte meg a diplomát kémiából. Svájcban és Londonban magánkutatói állásokat töltött be. 1858-tól a genti egyetem tanára, majd 1865-től Bonnban kémiaprofesszor lett, ahol haláláig dolgozott. Számos tudományos munkájával ő alapozta meg modern felfogásunkat a szerves vegyületek szerkezetéről. Ő ismerte fel, hogy a szénatomok egymáshoz is képesek kapcsolódni, és a szerves vegyületek molekulaszerkezete a szénláncokon alapul. Sokáig megoldatlan probléma volt a benzolmolekula szerkezete, végül Kekulé 1865-ben - saját emlékei szerint egy álom hatására - felállította a benzol szerkezeti képletét, melyet ma is Kekulé-képletnek nevezünk. Ennek nyomán lehetővé vált a zártszénláncú szerves vegyületek szerkezetének kutatása, a modern anilinfesték és szintetikus gyógyszeripar megteremtése. Eredményeit az "Aromás vegyületek vizsgálata" című tanulmányában foglalta össze.