Német születésű brit fiziológus, Nobel-díjas
1934-ben szerzett orvosi diplomát a lipcsei egyetemen, majd kivándorolt Angliába, ahol további tanulmányokat folytatott a londoni University College-ban, és 1938-ban Ph.D. fokozatot szerzett. Carnegie-ösztöndíjasként 1939-1942 között Ausztráliában folytatta tanulmányait, majd a 2. világháború végéig az Ausztrál Királyi Légierőnél szolgált. 1946-ban visszatért a University College-ba, ahol 1952-1978 között professzorként a biofizikai tanszéket vezette. Katzot 1969-ben lovaggá ütötték. Az acetilkolin nevű, az ingerületeket az idegek és izmok között közvetítő anyag felszabadulásának vizsgálatáért 1970-ben orvosi-élettani Nobel-díjat kapott Julius Axelroddal és Ulf von Eulerrel együtt.