Francia fizikus, Nobel-díjas
1920-tól a párizsi École Normale Supérieure-ön tanult, majd Franciaországban a Bordeaux-i és a Clermont-Ferrand-i, Belgiumban a Leuveni Egyetem természettudományi karán, 1941-től 1968-ig pedig az École Normale Supérieure-en tanított. 1966-ban fizikai Nobel-díjat kapott az atomok elektromágneses rezonanciáinak tanulmányozására szolgáló eljárások felfedezéséért és kidolgozásáért. A Nobel-díj elnyerése idején az École professzora és a fizikai laboratórium társigazgatója volt. Hosszú, eredményes tanári pályája alatt egy egész francia fizikusnemzedéket nevelt fel. 1968-1972-ig a Nemzeti Tudományos Kutatóközpont igazgatója volt.