Elméleti fizikus, egyetemi tanár
A budapesti piarista gimnáziumban, Pogány János osztályában érettségizett 1948-ban, néhány nappal az iskola államosítása előtt. Ősszel felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetemre és egyidejűleg az Eötvös József Collegiumba. Innen egy év múlva kizárták, mert nem volt hajlandó támogatni Rajk László elítélését. Az egyetemen szerencsére megmaradhatott, és 1952-ben Novobátzky Károly felvette az Elméleti Fizikai tanszékre, ahol végül is 48 évet töltött.1972 óta volt egyetemi tanár. A tanszéken készült egyetemi tankönyvek (Elméleti fizikai példatár, Statisztikus mechanika) társszerzőjeként és kiváló egyetemi előadóként kapcsolódott be az oktatásba, majd az ismeretterjesztésbe. 1976-ban jelent meg Igaz varázslat c. könyve, melyben a kvantumfizika fogalmait és paradoxonait szerette volna közelebb hozni az értő olvasókhoz. Kutatási témául is az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika összebékítését választotta. Nobel-díjas téma, amely egész életén át foglalkoztatta. Közben több, mint öt évtizeden át volt tagja az Eötvös-verseny versenybizottságának, de számíthattak mélyen szántó fizikai gondolataira a Mikola-verseny és a Károly Ireneusz verseny szervezői is. Még az általános iskolák számára készülő fizika tankönyvek írásában is részt vállalt, miközben elszántan kereste-kutatta azt a közös dinamikai törvényt, amelynek minden fizikai rendszer engedelmeskedik, a legnagyobbaktól a legkisebbekig. (Dr. Radnai Gyula)