Orvos, sebész, egyetemi tanár
A Jászberényi Állami Főgimnáziumban érettségizett 1926-ban, majd 1933-ban diplomázott a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen, ahol általános orvosi oklevelet kapott. 1939-ben tette le a sebész szakorvosi vizsgát, majd 1959-ben az orvostudományok kandidátusa lett. 1933 és 1937 között a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Anatómiai Intézetében Tóth Zsigmond mellett volt gyakornok, ezután 1937-39-ben a Sebészeti Klinikán Neuber Ernő egyetemi tanársegédeként dolgozott. 1939 és 1941 között a budapesti Szent Rókus Kórházban működött, ahol az I. sz. Sebészeti Osztályon volt segédorvos, majd a pécsi Honvédkórház Sebészeti Osztályára került osztályvezető orvosnak, 1942 és 1945 között pedig hivatásos honvédorvos és egészségügyi oszlopparancsnok volt. Szovjet hadifogságba került. Visszatérése után a Pécsi Tudományegyetemen és a POTE Sebészeti Klinikáján volt osztályvezető egyetemi tanársegéd. 1945 és 1950 között a traumatológiai-ortopédiai szakrendelést vezetett, 1950-52-ben egyetemi adjunktus volt. 1953-tól 1961-ig tanszékvezető egyetemi docens a Tájanatómiai és Sebészeti Műtéttani Intézetben, 1961 és 1969 között egyetemi tanár, 1956-tól 1961-ig II. sz. Sebészeti Klinika klinikaigazgató egyetemi docense. 1961. augusztus 12-től 1969-ig ugyanitt egyetemi tanár, 1969-től 1979-ig pedig az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatója volt. Kutatási területe kiterjedt a sebészeti és kísérletes anatómiára, pankreász sebészetre, foglalkozott az akut pankreatitiszek műtéti megoldásaival, a végbéltumorok komplex operatív és sugárkezelésével. A kalluszképződések kutatásáben elért eredményei nemzetközileg is jelentősek. (Dr. Josef Makovitzky)