Bányamérnök
Tanulmányait 1912-ben a selmecbányai akadémián kezdte, 1920-ban a soproni bányászati főiskolán szerzett oklevelet. 1920-tól a királd-putnoki szénbányák üzemi mérnöke. 1927-ben a budapesti tudományegyetemen földtanból doktorált. 1927-1934 között a szerbiai majdanpeki rézércbánya igazgató főmérnöke volt. Visszatérése után a budapesti vízművek újpesti Duna alatti alagútépítésének volt szakértője. Elsőként hívta fel a figyelmet a sűrített levegőben végzett méréseknél fellépő fénytörés hatására, 1938-tól az aknamélyítés és bányászati mélyépítés munkálataiba kapcsolódott be. Jelentős találmányai és újításai: a Káposztás-féle dobzsilip, a táróhajtás úszóhomokban vasbordákkal és a táróhajtás úszóhomokban zárt pajzzsal.