Nyelvtanár, egyházi író, csillagász, református teológus
Tanulmányait végeztével 1681-ben a rimaszombati iskola rektora lett, de még ez évben külföldre indult. 1683-ban és 1686-ban az utrechti, 1684-ben a leideni egyetemre iratkozott be. Utrechti diák korában, idősebb Csécsi Jánossal együtt, korrektora volt a magyar Bibliának, melyet Amszterdamban Misztótfalusi Kis Miklós adott ki. Több más egyetemen megfordult, Németországban és Angliában is. Leidenben védés nélkül (sine disputatione) ítélték meg neki a teológiai doktori címet. 1688-ban hazatért, és szülővárosából 1689-ben Gyulafehérvárra ment tanárnak, ahová a sárospataki iskolát menekítették. Filozófiát és a latin, görög, angol és a keleti nyelveket tanította. Igen sokat tett a kollégium szellemi és anyagi emelkedéséért. Kedvelt ember volt a más vallásúak körében is. Matematikai, csillagászati és naptárkészítési iratai kéziratban maradtak ránk, az első héber betűkkel nyomtatott magyarországi könyv szerzője.