Kínai születésű angol-amerikai fizikus, elektromérnök, Nobel-díjas
1965-ben PhD-fokozatot szerzett a University of London egyetemen, miközben a Standard Telecommunication Laboratories-nál dolgozott. Az optikai szálak információátvitelben történő alkalmazásának komoly akadálya volt az akkori szálak nagyon jelentős (100 dB/km nagyságendű) csillapítása. Kao és George Hockham 1966-ban megállapították, hogy ennek oka az alkalmazott kvarc anyagának szennyezettsége. Célul tűzték ki a nagy tisztaságú, állandó vastagságú kvarcszálak előállítását. Az ígéretes kutatásokba sok kutató és fejlesztővállalat is bekapcsolódott. 1971-ben az amerikai Corning Glass Works társaság tudott 20, majd 4 dB/km csillapítású szálakat gyártani. (Ez a cég készítette a Palomar Obszervatórium 5 méteres távcsőtükrét is). Az eredmény a félvezető lézerek és a fotodiódák kifejlesztésével a mai kommunikáció egyik technológiai alapját jelenti. Kao 2009-ben a fizikai Nobel-díj felét kapta "az optikai szálakon történő fénytovábbítással kapcsolatos úttörő eredményeiért". A díj másik felén Willard S. Boyle és George E. Smith osztoztak "a képalkotó félvezető áramkör: a CCD-szenzor feltalálásáért." A (3463) Kaokuen kisbolygó is őrzi a nevét. (Piriti János)