Magyar-amerikai villamosmérnök, fizikus
A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, 1952-ben a KFKI-ban kezdett el dolgozni az Atomfizikai Osztályon. 1956 után elhagyta Magyarországot, a doktori fokozatot az izraeli Technion-ban szerezte meg Nathan Rosen vezetése mellett. Később az Université de Paris professzora, ezután a Boston College Fizika Tanszékének munkatársa, majd professzora lett. A részecskék közötti erős elektromos kölcsönhatással jellemezhető "erősen csatolt" plazmák kutatásának és az ezen rendszerekkel foglalkozó konferencia-sorozat ("Strongly Coupled Coulomb Systems") egyik elindítója, a kutatási területnek a kezdetektől meghatározó személyisége. Kutatásait az erősen kölcsönható (klasszikus és kvantumos) sokrészecske-rendszerek válaszfüggvényeinek és kollektív gerjesztéseinek megismerése motiválta, a nem-perturbatív tartományban. Ken Goldennel együtt kifejlesztették a Kvázilokalizált Töltés Közelítés elméleti módszert ("Quasilocalized Charge Approximation"), mely lehetőséget ad a sokrészecske-rendszerekben a kollektív módusok diszperziós relációinak meghatározására a rendszerek statikus jellemzőinek ismeretében. Úttörő munkát végzett a sokrészecske-rendszerek kvadratikus válaszfüggvényeinek kutatása, a nemlineáris fluktuáció-disszipáció elmélet, a plazmabeli szennyező ionok elektromos árnyékolásának mechanizmusa, az instabilitások fizikája, valamint a spektrumvonalak kiszélesedése területén. (Donkó Zoltán)