Magyar születésű angol közgazdász, egyetemi tanár
Tanulmányait Budapesten, Berlinben és Londonban végezte. A London School of Economics-on tanult, majd 1932-1947-ig itt oktatott. 1946-ban a magyar stabilizálási program előkészítésében is részt vett. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában a kutatási és tervezési osztály igazgatója 1947 és 1949 között. 1949-től a cambridge-i egyetemen politikai közgazdaságtant tanított, innen 1975-ben vonult nyugdíjba. 1950-1955-ig a nyereség- és jövedelemadózási királyi bizottság tagja volt. 1956 és 1976 között számos országban (Indiában, Ceylonban, Mexikóban, Ghánában, Törökországban, Ausztráliában, Iránban, Venezuelában) volt pénzügyi tanácsadó. 1964-1968-ban, majd 1974-1976-ban a brit pénzügyminiszter tanácsadója volt. A keynesi közgazdasági iskola követője volt. Elsősorban a gazdasági egyensúly és növekedés elméletével, adózási, foglalkoztatottsági és jóléti problémákkal foglalkozott. A Káldor-Hicks hatékonyság viseli a nevét. 1974-ben bárói rangot kapott. 1979-től a MTA tiszteleti tagja.