Orvos, ideg- és elmegyógyász
Oklevelét a debreceni tudományegyetemen szerezte 1944-ben. 1941-től a debreceni egyetem ideg-elmeklinikáján működött, 1951-től a klinika elektrofiziológiai laboratóriumát vezette, 1955-től adjunktus és 1962-től 1972-ig, nyugdíjazásáig docens. Főleg neurofiziológiával és elektrofiziológiával foglalkozott, kezdetben a fejfájás kóroktanával, majd epilepszia-kutatással, valamint a központi idegrendszer élettani és kóros bioelektromos jelenségeinek elemzésével. Kidolgozta az Evipannal történő "aktiválás" módszerét. A Magyar Elektroenkefalográfiai Társaság alapító vezetőségi tagja, 1957-től titkára volt. Több külföldi tanulmányúton vett részt.