Geológus
Egyetemi tanulmányait Münchenben végezte. 1904-től a Földtani Intézet munkatársa volt, 1936-ban történt nyugdíjbavonulásáig. Legfontosabb eredményeit a karsztkutatásban és a magyar barlangi ősemberkutatásban érte el: az utóbbinak megalapítója volt. 1906-ban a Bükk hegységi Szeleta-barlangban végzett ásatásával vette kezdetét a rendszeres hazai ősrégészeti kutatás. Jelentős ásatásokat folytatott más hazai barlangokban is, többek között a Suba-lyuk barlangban és lillafüredi barlangokban is. A budai várbeli pincerendszer feltárását is ő irányította; itt egyidejűleg létrehozta az első hazai barlangmúzeumot. Róla nevezték el a Szemlőhegyi-barlangot. Kaán Károly alapvető természetvédelmi munkájához ő írta a barlangok ismertetését.