Gépészmérnök, egyetemi tanár
A budapesti műszaki egyetemen 1914-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett, ugyanott avatták 1965-ben a műszaki tudományok t. doktorává. Az 1. világháború előtt és után tanársegéd volt a műegyetemen, 1922-1923 között vezető tervezőmérnök Hamburgban, majd a torinói Fiat-művek kutatómérnöke, 1925-27-ben főmérnök a budapesti Gamma-gyárban, mérnökszakértő a kereskedelemügyi minisztériumban. 1927-ben az USA-ban telepedett le, ahol egyetemi előadó, tanársegéd, docens lett, majd a műszaki kutatások professzora a Pennsylvania Állami Egyetemen. Kutatási területe a motormechanika, fűtőanyagproblémák stb. Jelzőkészüléket fejlesztett ki a gyorsvonatok részére, tanulmányozta a sugárpusztítást is.