Elméleti fizikus, egyetemi tanár
Szülővárosában érettségizett, majd Moszkvában, a Lomonoszov egyetemen szerzett fizikusi diplomát. Hazatérve Tarján Imre mellett dolgozott, kandidátusi disszertációját 1978-ban védte meg. 43 évesen lett a fizikai tudományok doktora nemlineáris optikai folyamatokkal kapcsolatos kutatásaiért. Ezután figyelme a fény kvantumstatisztikájával kapcsolatos érdekesebb és újabb jelenségek felé fordult. Kvantumoptikai kutatócsoportot hozott létre, nemzetközi kapcsolatokat épített ki, fiatal munkatársaiból kiváló kutatókat nevelt. 1990-ben Novobátzky Károly-díjat, 1999-ben Akadémiai Díjat kapott. A Magyar Tudományos Akadémiának 2001-ben lett levelező, majd 2007-ben rendes tagja. 2000-től volt professzor a Pécsi Tudományegyetemen, ahol fizikai doktori iskolát létesített, amelynek 2013-ig volt a vezetője. Számos tudományos szakbizottságban vállalt szerepet itthon és külföldön. Életműve elismeréseként 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést érdemelte ki. Munkatársai igazi polihisztorként tisztelték széles körű műveltségéért és szerették segítőkész magatartásáért. (Dr. Radnai Gyula)