Építész
Oklevelét a budapesti műegyetemen nyerte 1929-ben. Előbb Árvé Károly, majd Pogány Móric építészek mellett működött. 1937-ben önálló tervezőirodát nyitott. A két világháború között munkái közül a legismertebbek a margitszigeti Palatínus fürdő, melyet Masirevich Györggyel együtt tervezett és a budai Fő utcai épület, amely régebben a Könnyűipari Minisztérium épülete, illetve a MTESz székháza is volt. Ő építette a hódmezővásárhelyi kultúrpalotát. 1950-től a Középület Tervező Vállalatnál (KÖZTI) működött. Itt tervezte a Budapesti Műszaki Egyetem Stoczek utcai épületét Farkasdy Zoltánnal együtt, és fő művét, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem elrendezési terveit és épületeit. Nevéhez fűződik a kecskeméti fedett uszoda és az ugyancsak kecskeméti Aranyhomok Szálló. 1953-1956 között a budai Vár helyreállításával foglalkozó építészcsoport egyik vezetője volt, de nem értett egyet a helyreállításban előírt követelményekkel, ezért lemondott erről a megbízásról. Fennállásáig tanára, ill. vezetője volt a gyakorló építészek továbbképzését szolgáló mesteriskolának. 1953-ban Ybl-díjat kapott. Fia, ifj. Janáky István is Ybl-díjas építész.