Angol fiziológus, biofizikus, Nobel-díjas
Tanulmányait Cambridge-ben végezte. A 2. világháborúban a légelhárításnál és a tengernagyi hivatalban szolgált. A háború után Cambridge-be tért vissza, s az egyetem élettani tanszékén A. L. Hodgkinnal együtt az idegsejtek ingerületvezetésének élettanával foglalkozott. Hodgkin közreműködésével az egyedi idegrostok elektromos és kémiai viselkedését mérte fel. Kísérleti eredményeik (1947) azt mutatták, hogy a nyugalmi szakaszban az ideg membránja csak a kálium belépését engedi meg az ideg belsejébe, izgalmi állapotban viszont a membrán a nátrium számára is átjárhatóvá válik. 1963-ban Hodgkinnal és Sir John Ecclesszel megosztva megkapta az orvosi-élettani Nobel-díjat az egyedi idegrostok ingerületeinek továbbításáért felelős kémiai folyamatok felfedezéséért. 1974-ben ütötték lovaggá.