Orvos, állatorvos, főiskolai tanár
Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1883-ban lett orvosdoktor, 1883-tól az egyetem kórbonctani intézetében gyakornok, 1886-ban az állatorvosi tanintézetben a belgyógyászat és járványtan segédtanára, 1890-1933-ban ny. r. tanára, 1888-ban magántanár az orvosi karon, 1897-től az Állatorvosi Akadémia igazgatója, 1899-1933-ig az Állatorvosi Főiskola rektora. 1899-ben egyetemi rk. tanári, 1906-ban udvari tanácsosi címet kapott. A sertéspestissel kapcsolatban elért eredményei tették lehetővé az e betegség elleni védőoltások kidolgozását, miután kimutatta a kórokozó vírusjellegét és kidolgozta az oltóanyag gyakorlati előállításának módszerét. Részt vett az állategészségügyi törvényhozás korszerűsítésében. 1927-től a felsőház tagja volt. 1910-től az MTA tagja.