Gépészmérnök, matematikus, egyetemi tanár
Szülővárosában járt elemi iskolába; a miskolci református gimnáziumban érettségizett (1940). A budapesti Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát (1946), és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen doktorált (1961). Dolgozott üzemmérnökként Ózdon (1946-1950), majd részlegvezető mérnökként (1950-1951) és gépészeti előadóként (1951-1952). Később tanársegéd, adjunktus és docens lett Miskolc egyetemén 1983-ig, nyugdíjazásáig. Időközben tanított technikumban (Ózd, 1947-1952) és főiskolán is (Ózd, 1948-1953). Nyugdíjazása után is tartott még az egyetemen órákat. Már 1957-től vezetője volt a Bolyai János Matematikai Társulat, Borsodi Tagozat, Műszaki Matematikai Szakosztálynak. Publikációi a gépészmérnöki tudományok matematikai megalapozását célozták, és azok hatékony oktatását. Munkái például: "Síkbeli mechanizmusokra vonatkozó néhány tétel bizonyítása a komplex számsíkon" (1969). "Programozott oktatás kétlépcsős gépészmérnöki levelező tagozaton" (Felsőoktatási Szemle, 1975); "Szivattyú teljesítményszükséglete a nyomócső átmérőjének függvényében" (Gép, 2002). (Hujter Mihály)