Amerikai fizikus
1909-ben szerzett Ph.D fokozatot a Yale Egyetemen. 1914-től a General Electric fizikusaként dolgozott, 1950-ig a schenectady laboratórium kutatási igazgatóhelyettese volt. 1917-ben Debye-tól és Scherrertől függetlenül kidolgozta a kristályszerkezet röntgensugárral történő analízisének módszerét, melyben egykristály helyett sajtolt kristályport használt. Segítségével elsőként határozta meg a vas és más fémek kristályszerkezetét. Jelentős találmányai közé tartozik többek közt a magnetron, a mikrohullámok generálására szolgáló oszcillátor és az 1924-ben feltalált négyelektródás elektroncső (tetróda). (Piriti János)