Elméleti fizikus, egyetemi tanár
1961-ben érettségizett a piaristáknál, de csak egy év múlva vették fel az egyetemre, fizikus szakra. 1970-ben doktorált, s a következő évtől kezdve dolgozott az MTA-ELTE közös elméleti fizikai kutatócsoportjában. Már 1976-ban elnyerte az elméleti fizikusok kitüntető díját, a Tanszék egykori vezetőjéről elnevezett Novobátzky-díjat. 1992-ben lett egyetemi tanár, egy év múlva tanszékvezető, Nagy Károly professzor utóda. 1998-ban levelező tag, 2004-ben rendes tag az Akadémián. Egy ideig elnöke volt az MTA Fizikai Tudományok Osztályának és a CERN Tudományos Tanácsában képviselte Magyarországot. Alapító tagja és éveken át vezetője volt az ELTE fizikai doktori iskolájának. Nemzetközileg elismert tudományos kutatói tevékenysége az elméleti részecskefizika legmodernebb, speciális területeire terjedt ki (húr- és szuperhúr-elméletek, nem-abeli mértékelméletek, kvantumtérelméleti dualitások). Vezetői magatartása példaértékűen humánus, segítőkész volt. Ahhoz is volt érzéke, hogy a legnehezebb elméleti fizikai kérdésekről tartson népszerűsítő előadást a Mindentudás Egyetemén. Ez az előadása most megtalálható a csatolt web dokumentumok között. (Dr. Radnai Gyula)